A masszázs története több ezer évre nyúlik vissza. Ez idő alatt számos masszázstechnika alakult ki a világ különböző pontjain. Attól függően, hogy mi jellemezte az adott földrajzi régiót és a korszellemet, egymástól igencsak eltérő eljárások jöttek létre.
A masszázs szó eredete
Mielőtt belevágunk a masszázs történetének ismertetésébe, előtte érdemes a masszázs szó eredetével is foglalkozni.
A masszázs szó francia eredetű.
Felmerülhet a kérdés: hogyan került a francia nyelvbe ez a szó?
Ennek két lehetséges útja van a mai tudás szerint.
Az egyik verzió az, hogy a franciák a portugál „amassar” (gyúr) szót vették át. Méghozzá a gyarmati Indiában, ahol a portugálok és a franciák is gyarmatosítottak, tehát érintkeztek egymással.
Más források szerint Napóleon egyiptomi hadjárata (1798 – 1801) során találkoztak a franciák az arab „massa” (érinteni, érezni) szóval.
A masszázs kifejezés az 1800-as évek elején fokozatosan elterjedt Franciaországban, de csak 1835-ben fogadták el hivatalosan. A későbbiekben a francia nyelvből a német, az angol, és más európai nyelvek kölcsönözték.
A masszázs története: keleti és nyugati szemléletmód
A masszázs a legrégebbi gyógyító eljárások közé tartozik. Szinte minden kultúrában megtalálható, illetve felfedezhető a használata.
Ugyanakkor a masszázs története jelentősen különbözik, ha a világ bizonyos részeit összevetjük egymással. Két fő szemléletmód alakult ki a masszázs világában: a keleti (ázsiai) és a nyugati (európai).
Keleti szemléletmód
A keleti masszázsok átfogóbb módon közelítenek a masszázshoz, mint a nyugati masszázstechnikák. A keleti megközelítés az emberi szervezetre egységes egészként tekint, amelynek része maga a fizikai test, a lélek, és a szellem. Egy masszázskezelés nem csupán egy adott testtájra irányul, hanem az egész test egyensúlyba hozását célozza meg.
A keleti szemléletmód szerint a testben energia áramlik, ha ez megfelelően történik, akkor egészséges az adott ember. Amennyiben kóros elváltozások mennek végbe az energiaáramlásban, akkor ennek a helyreállítására törekszik a keleti gyógyászat. A cél tehát elsősorban az energiaáramlás helyreállítása, és nem csupán az izomzat kezelése.
Két országot érdemes kiemelni, Indiát és Kínát, hiszen ezekben az országokban rakták le a keleti gyógyászat alapjait. Bár sokban különbözik az indiai és a kínai orvoslás szemléletmódja, abban megegyezik, hogy a testben energia áramlik bizonyos csatornákon keresztül.
Az idők folyamán az indiai és a kínai orvoslás alapvetései terjedtek tovább Ázsiában. Egyes helyeken az indiai, másutt a kínai hatások érezhetőek erőteljesebben, van ahol nagyjából egyforma arányban keveredtek. Utóbbira jó példa Thaiföld, hiszen a thai masszázs a kínai masszázs, az indiai ájurvédikus masszázs, és a jóga elemeit ötvözi.
A keleti masszázsok jelentős része masszázsmatracon vagy gyékényszőnyegen zajlik. Gyakori, hogy ruhában végzik a kezelést.
Nyugati szemléletmód
A masszázs története Európában és a nyugati világban jelentősen eltérő utat járt be, mint Ázsiában.
A nyugati masszázsok az anatómián alapulnak. Bizonyos izmok, ízületek problémáit kezelik, annak a területnek a gyógyítására koncentrálnak, ahol elváltozást észlelnek.
Az izmok és a kötőszövet kezelése kerül fókuszba. Elsődleges cél: a feszült izomzat lazítása, illetve egy általános ellazultság érzés létrehozása.
A masszázst ruhátlan testfelületen, vívőanyaggal (krém, olaj), vagy a nélkül végzik. Az éppen nem kezelt testrészeket betakarják masszázs közben. A kliens jellemzően masszázságyon fekszik vagy masszázsszéken ül.
A nyugati masszázstechnikák alapját a svéd masszázs fogásai jelentik. Ezek az alapfogások a következők: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, vibráció. Érdekesség, hogy ezek az alapfogások részben vagy teljes egészében a keleti masszázsokban is fellelhetőek.
A masszázs története: hogyan használták a masszázst az egyes helyeken és történelmi korszakokban?
Minden bizonnyal a letűnt korok emberisége is alkalmazta a masszázst. Az érintés, mint tevékenység az emberi lét szerves részét képezi. A kezek dörzsölő, szorító mozdulata nyugtató, gyógyító hatással bír, ezt valószínűsíthetően a régmúlt időkben is kihasználták.
Az ókorban számos kultúrában igénybe vették a masszázst, ezt az írásos és a képi feljegyzések jól dokumentálják.
Következzen a masszázs története az ókori civilizációktól kezdve napjainkig!
Egyiptom
Az ókori Egyiptomban is használták a masszázst, erről a piramisokban található ábrák, írásos feljegyzések tanúskodnak. Ezek szerint alkalmaztak kéz- és lábmasszázst, olajos masszázst, hidroterápiát, aromaterápiát. Sokan úgy vélik, hogy az ókori Egyiptom a ma jól ismert reflexológia forrása.
Az egyiptomi gyógymasszázs valószínűleg bizonyos energiapályák befolyásolásán alapult. A célja az volt, hogy helyreállítsa az esetleges egyensúlytalanságokat. Az energiapályákban folyó energiát Ká-nak nevezték, ami hasonló jelentéssel bír, mint az ájurvédikus orvoslásban a Prána vagy a kínai orvoslásban a Qi.
A mai modern Egyiptomban találkozhatunk olyan szakemberekkel, akik az ókori egyiptomi masszázson alapuló technikákat, aromaterápiát, reflexológiát alkalmaznak.
India
A masszázs története legalább az i.e. 3000 körüli időszakig visszanyúlik Indiában. Az eljárásokat részletező szövegek csak i.e. 1500 és i.e. 500 között születtek. Ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy a technikákat sok évszázaddal azelőtt fejlesztették ki, mielőtt dokumentálták azokat.
A masszázst az ájurvédikus orvoslás részeként használták és használják mind a mai napig. Az ájurvédikus masszázsokat gyakran melegített olajjal végzik. Az olaj típusát az egyén alkatának megfelelően választják ki. A bőrbe masszírozott olajnak az adott személy típusához (vata, pitta, kapha) tökéletesen illenie kell.
Indiában kialakultak szinkronmasszázsok, amelyeket több ember végez összehangolt mozdulatokkal.
A későbbi évszázadokban számos kultúra merített az ájurvédikus masszázs tudásából, napjainkban az egész világon elérhető ez a kezelési forma.
Kína
A masszázs története és az arról szóló legkorábbi feljegyzések a Shang-dinasztia (i.e. 1523 – 1046) korába vezethetők vissza.
A Huangdi Neijing (Sárga Császár Belső Könyve) az egyik legfontosabb mű a hagyományos kínai orvoslás alapját képező könyvek közül. Keletkezése pontosan nem meghatározható, i.e. 500 és i.sz. 200 közé tehető. Ebben a műben feljegyzések találhatók a masszázs használatáról, mint a gyógyulást és a jóllét elősegítését szolgáló terápiás eszközről.
Az írott masszázstankönyvek már az i.e. 4. században megjelentek. A masszázs a hagyományos kínai orvoslás többi terápiás gyakorlata mellett fejlődött ki. Egyenrangúnak tartják az akupunktúrával, a légzés- és mozgásgyógyászattal, és a gyógynövény- és táplálkozásterápiával.
A kínai masszázs alapvető célja, hogy visszaállítsa az akupunktúrás csatornákban folyó Qi szabad mozgását. Ha például megrekedt a Qi áramlása, akkor a masszázs segítségével mozgásba lehet hozni.
A kínai masszázs számos fogást használ, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: dörzsölés, tolás, vibrálás, rázás, ütögetés, gyúrás.
A későbbiekben a masszázsnak két típusa alakult ki. Az Anmo és a Tuina.
Az Anmo kifejezést Kínában napjainkban az általános masszázsra használják. Az An jelentése nyomás, a Mo jelentése dörzsölés. Ez a masszázs mindig teljes testmasszázst jelent.
A Tuina az Anmo masszázsból specializálódott a Ming-dinasztia idején (1368 – 1644). A Tui jelentése tolás, a Na jelentése húzás. Ez egy olyan célzott gyógymasszázs, amely csak a test bizonyos területeit kezeli. A Tuinát orvosi egyetemeken tanítják napjainkban.
Ókori Görögország
A masszázs története az ókori Görögországban szorosan kapcsolódik az ókori Egyiptomból átvett tudáshoz.
Az első írásos bizonyítékok a masszázs használatáról az i.e. 8. századra vezethetők vissza. Homérosz az Iliász című művében utalásokat tesz a masszázs alkalmazására.
A híres görög orvos Hippokratész (i.e. 460 – 370), akit az „orvoslás atyjának” tartanak, kiemelten fontosnak tartotta a masszázst az egészség megőrzése szempontjából. Forradalmasította a masszázst azzal, hogy különböző típusokba sorolta. Az ókori görög sportolók masszázsa mellett betegségek célzott gyógyítására is használta.
A források szerint a sportolók masszázsát edzés előtt és edzés után végezték. Léteztek speciális szakemberek, akik a sportolókat masszírozták. Számos edényt találtak, amelyen ezt a folyamatot ábrázolják. Amikor a masszázs előnyei ismertebbé váltak, az alkalmazása elkezdett szélesebb körben terjedni.
Az ókori görög masszázsokat olajok, gyógynövények, testápolók segítségével végezték, vagy azok nélkül száraz masszázsként. A masszázst gyakran hidroterápiával együttesen alkalmazták.
Római Birodalom
Az első feljegyzések a masszázsterápiákról az i.e. 200 – i.e. 100 között időszakból származnak. Nagyrészt a Római Birodalomban élt görög orvos Galénosz nevéhez fűzödnek. Galénosz Hippokratész tanításait vitte magával Rómába.
Aulus Cornelius Celsus értekezése a De Medicina számos gyógymód mellett megemlíti a masszázs használatát. A De Medicina keletkezése az 1. századra tehető. Ez a mű számított az ókori Rómában az orvosi ismeretek elsődleges forrásának.
A rómaiak általában a nyilvános fürdőkben végezték el a teljes testet érintő relaxáló masszázsokat. Sok ókori görög fürdőzési gyakorlatot átvettek, minden római városban volt legalább egy fürdőház.
A római fürdőházakban a masszázskezeléseket általában profi masszőrök végezték. Masszázs során gyakran alkalmaztak illóolajokat, aromás anyagokat.
Középkori Európa
A Római Birodalom hanyatlása után keveset tudunk a masszázs további fejlődéséről. A fürdőházak itt-ott megmaradtak, de a masszázs a középkorban (500 – 1500) nem töltött be fontos szerepet a gyógyításban.
Ha magát a földrajzi kontinenst vizsgáljuk, akkor Spanyolország arab megszállása során (711 – 1492) az arabok használták a hammam alapú masszázsokat és a hidroterápiás kezeléseket.
A középkort követő korszak az európai reneszánsz a 14. és 16. század között tartott. Ebben az időszakban a nyugati orvoslást a régi görög és latin szövegek újrafordítása felpezsdítette. Született néhány feljegyzés a masszázsról, de az orvoslásban még nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget.
Iszlám világ
Az iszlám világban elterjedt fürdőkultúrát valószínűleg a Római Birodalomból vették át. Már a 7. – 8. században léteztek fürdőházak az iszlám kultúrában.
A hammam vagy más néven török fürdő az iszlám világhoz kapcsolódó gőzfürdő vagy nyilvános fürdőhely. Egyszerre volt vallási és polgári szerepe, illetve egyéb társadalmi funkciókat is ellátott. Például találkozóhelyet kínált beszélgetésre, kikapcsolódásra, közös testi-lelki felfrissülésre.
A hammam meghatározott lépésekből áll, amely során különböző termekben különböző gyógyító, relaxáló, higiéniai eljárásokat végeznek el. Ennek a folyamatnak egyik része a masszázs.
A hammam masszázs erőteljes, kemény masszázskezelés. Sok dagasztást, nyújtást, kiropraktikai kezelést tartalmaz. Masszázs közben egy speciális kesztyűt is használnak testradírozásra, az elhalt hámsejtek eltávolítására. Az eljárások során igénybe vesznek olajokat, pasztákat, krémeket, testápolókat. Gyakori, hogy a kezelést fűtött márványágyon végzik.
Japán
Japánba Kínából került át a masszázsterápia a 6. – 7. században. A hagyományos japán masszázs az Anma alkalmazása során hasonló nyomási technikákat alkalmaznak, mint a kínai masszázsban.
Az idők során a Kínából átvett masszázstechnikákat átalakították, de az alapok megmaradtak. A kínai masszázshoz hasonlóan a szervezetben zajló energiaáramlás kiegyensúlyozása a japán masszázs fő célja.
Későbbi korokban vak gyógyítókat is alkalmaztak. Ennek oka a vakok kifinomult érzékelésének kihasználása, a társadalomba való integrálásuk, a megélhetésük biztosítása volt. Az Edo-kor (1603 – 1868) bizonyos éveiben csak vakok végezhették a masszázst.
A mai ismert Shiatsu az Anmából alakult ki. A Shiatsu név a 19. – 20. század fordulóján jelent meg Japánban. Az Anma és a Shiatsu között a fő különbség az, hogy a Shiatsu csak ujjnyomást használ. Napjainkban Japánban a Shiatsutól függetlenül gyakorlják az Anmát.
Thaiföld
A thai masszázs a kínai masszázs, az indiai ájurvédikus masszázs, és a jóga tudásából merített.
A jelenleg ismert thai masszázs története körülbelül 1000 éve működik. Gyökerei viszont sokkal régebbi korokba nyúlnak vissza. A népi hagyomány Jivaka Kumar Bhaccát tartja a thai orvoslás és a thai masszázsrendszer kidolgozójának.
Thaiföldön a masszázs központjai a buddhista kolostorokban voltak. Itt a vallási gyakorlatok mellett egészségmegőrzéssel is foglalkoztak. A masszázzsal és az orvoslással kapcsolatos tudást pálmaleveleken őrizték.
A kolostorok mellett a nép körében is egyre népszerűbbé vált a masszázs. Szájról-szájra adták egymásnak a tudást, általában családokon belül.
A 18. században a burmai megszállás során a pálmaleveleken őrzött tudás nagy része megsemmisült. III. Rama király 1832-ben a még megmaradt tudásanyagot összegyűjtette a bangkoki Wat Pho kolostorban. Erről tanúskodik a kolostorban található 60 kőtábla, amelyeken a thai masszázs alapjait bemutató ábrák láthatóak.
1955-ben megalapították az első, thai oktatási minisztérium által jóváhagyott thai orvosi és masszázs iskolát. Azóta nem csak Thaiföldön, hanem a világ számos részén egyre keresettebb a thai masszázs.
Középkori Magyarország
A táltosok papok, a magyar ősvallás, nemzettudat fenntartói, és egyben a magyarság testi-lelki gyógyítói. A csontkovácsolást és a masszázst ők is alkalmazták, igaz ekkoriban még dögönyözésnek vagy nyuvasztásnak hívták.
A feljegyzések szerint Mátyás király (1443 – 1490) udvarában is használták a masszázst. Ebben az időszakban dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló gyakorlatokat, mozdulatsorokat.
A török megszállás (1541 – 1686) idején terjedt el a fürdőkultúra Magyarországon, és vele együtt a masszázs is. Miután véget ért a török uralom a fürdőmesterek tovább folytatták a masszázs művelését. Majd német és osztrák hatásra további tudással egészültek ki a kezelési módszerek.
18. – 19. századi Európa
A újkori nyugati masszázs története fontos mérföldkőhöz érkezett ebben az időszakban.
A holland származású Johann Georg Mezger (1838 – 1909) nevéhez fűződik a ma ismert klasszikus masszázs alapjainak lerakása.
Mezger fizikoterápiás szakember, gimnasztika oktató volt. 1870 körül dolgozta ki a masszázselméletét, amely a francia masszázselméleten alapult. Ezt támasztja alá, hogy francia terminológiát használt. A masszázs öt alapfogásának megnevezését a franciából kölcsönözte: effleurage (simítás), petrissage (gyúrás), frictions (dörzsölés), tapotement (ütögetés), vibartion (vibráció).
Albert Hoffa német ortopédus 1900-ban megjelent „A masszázs technikája” című könyvében összefoglalja a Mezger által közvetített tudást. Ezt kiegészítette passzív ízületi kimozgatásokkal, továbbfejlesztve ezzel a masszázs tudományát.
Magyarországon, angol és holland nyelvterületeken a klasszikus masszázst „svéd masszázsnak” nevezik. Ennek oka, hogy tévesen a svéd gimnasztika oktató Pehr Henrik Ling nevéhez fűzik a masszázs alapjainak lerakását.
Ling elsősorban gimnasztika oktató volt, és gimnasztikai rendszerében használt néhány masszázsfogást. Kétségkívül komoly eredményeket ért el, hiszen kidolgozta a modern torna és nyújtás alapjait, de a nyugati masszázs megteremtéséhez legfőképpen Mezger és Hoffa munkássága járult hozzá.
20. századi Európa
A masszázs története pozitív irányba indult el a 20. századi Európában. Egyre népszerűbbé vált, illetve kialakultak speciális masszázsfajták.
1898-ban Henry Head több éves klinikai kutatás után felfedezte, hogy a bőrtakaró és a belső szervek között reflexes kapcsolatok vannak. Tehát egyes belső szervek megbetegedésekor a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki.
1917-ben James Mackenzie bebizonyította a belső szervek és az izomzat közötti reflexes kapcsolat létezését.
Head és Mackenzie felfedezésein alapulva létrejött a szegment masszázs. Ennek magját a svéd masszázs fogásai adják. Leggyakrabban belgyógyászati, mozgásszervi betegségeknél, és fejfájásoknál alkalmazzák.
Emil Vodder 1928-ban a párizsi orvosi világkongresszuson mutatta be a kézi nyirokmasszázst, amit feleségével együtt fejlesztett ki. Ennek a masszázsnak a célja, hogy a kórosan felgyülemlett sejt közötti folyadékot elvezesse, amely főként ödémák formájában jelenik meg.
1929-ben Elisabeth Dicke német gyógytornász a saját tapasztalatai alapján jutott el a kötőszöveti masszázsig. Az alsó végtagi érszűkületének melléktüneteként jelentkező derékfájását próbálta enyhíteni. Az önkezelést többször megismételte, amelynek következtében nem kellett megműttetnie a lábát.
A kötőszöveti masszázs alapja az, hogy a kötőszövet ingerlése befolyásolja a belső szervek működését. A test vegetatív idegrendszere és kötőszövete között kapcsolat áll fenn. Ha mechanikai ingereket váltunk ki a kötőszöveten, azzal normalizálni lehet a vegetatív idegrendszer állapotát hatást gyakorolva ezzel a belső szervek működésére.
Paul Vogler 1929-ben kezdte el kúraszerűen alkalmazni a perioszteális (csonthártya) masszázst. A csonthártya masszázs olyan testtájakon használható ahol a csontfelülethez könnyű hozzáférni. Ez a technika szintén reflexes hatásokon alapszik, elsősorban reumatológiai és belgyógyászati betegségeknél alkalmazható.
Napjainkban
Napjainkban nagy népszerűségnek örvend a masszázs. Akiknek egészségügyi ellátásra van szükségük egyre inkább fordulnak a masszázs felé.
Az elmúlt évtizedekben beépült a közgondolkodásba, hogy a masszázs nem luxus, hanem eszköze az egészségmegőrzésnek és az egészséges életmódnak.
E mellett előnye, hogy könnyen elérhető és hatékonyan segíti elő a szervezet öngyógyító folyamatainak beindítását.
Járj te is rendszeresen masszázsra, és tapasztald meg a masszázs jótékony hatásait!
Masszázs az otthonod kényelmében?
Pontosan ezt biztosítom számodra, házhoz megyek 22 dél-balatoni településen.